December van, ami azt jelenti hogy hideg van. Hó az nincs, csak a hegyekben de attól még a kellemetlen hideg bebújik a legszorosabb ruhaujjon is. Ezért normális hogy az ember jártában-keltében keresi azt a nedüt, ami felmelegíti. Mostanában rákattantam a forró csokira. Ahol járok a városban, mindenhol ezt az italt választom. Forró csoki körjáratomon viszont megtapasztalhatom, hogy ahány hely, annyi szokás dívik ez ügyben. Megmondom melyiket szeretem. Az olyan forró csokit, amelyből nem sajnálják az anyagot, tehát négerbarna, és olyan sűrű, hogy szinte megáll benne a kanál. Ezt csak egyetlenegy helyen találtam és nem fogom megmondani hogy hol de nemcsak azért hogy reklámot csináljak neki, hanem éppen azért mert nem akarok reklámot csinálni a helynek. Hogy miért? Csakis önzőségből. Igaz, hogy ennek a helynek nem kell reklám, mert megy mint a bolondóra. Akármikor megyek oda mindig nagy sor áll ott. Gavallér ember vagyok (ezt a barátaim is tanusíthatják) és nem bánok fukarul a borravalóval, de az árakon itt én is elámultam. Pozitív értelemben mondom.

Az, hogy egy friss, ropogós szalámis bagett 250 ft-ba kerüljön, meglepetés volt. Már el is árultam ezzel hogy e finomságokat nem egy étteremben volt módom megízlelni. Ez egy egszerű büfé. Ezek szerint ebben a kategóriában is elég széles a paletta. Aztán lelkendezve regélem a szomszédos virágboltban a forrócsokis tapasztalotomat. Az eladó hölgy jóllértesülten teszi hozzá, hogy 2 és képzelje egy házaspár csinálja és mindent saját kezüleg készítenek el": Értsd: nem odaszállíttatják valahonnan a szikkadt zsemléket, és a porcsokit nem tejnek látszó folyadékkal töltik fel, hatalmas tejszínhabot nyomva rá hogy a látványnak megfeleljen. Hát szóval Isteni e forró csokijuk. A második helyre, csak most sikerült egy picinyke vidéki cukrászmesternek bekerülnie a listámba. Igaz, hogy őket üzleti kapcsolataim miatt is kedvelem, de a csokijuk is isteni. Otthon is készíthetünk ilyen finom italt, fahéjjal,szerecsendióval, chilivel is ízesíthetjük a mayák finom italát. Ha V. Piusz domonkos rendi pápa, aki igen aszkéta életmódot folytatott, böjti italnak tekintette a xocolatl-t, akkor talán mi sem követünk el bűnt a csoki fogyasztással. Jut eszembe: mayák. Szóval, minden mindennel összefügg ezt pont a mayák bizonyítják nekem, mert a mayákról eszembe jutott Quetzalcoatl, aki az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Az őket legyőző aztékok uráról Montezumáról, és a csokoládéról jegyezték fel:

"A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve."

De mi sem élvezhetnénk ma a csokoládét, ha a kegyetlen spanyol hadvezér Cortés Európába nem hozta volna. A kakaóbab szédületes karriert futott be, hogy ne csak a királyok, hanem mi is élvezhessük a belőle készült csokoládékat és kedvencem, a forró csokit.

3/4 bögre forró feketekávé
» 2 evőkanál csokoládészirup
» tejszínhab ( elmaradhat )
» Őrölt fahéj ( elmaradhat )