Épp az előző cikkemben írtam le azt a kifejezést, hogy tombol a vendéglős. Nem is gondoltam volna, hogy ez mennyire aktuális lesz a szó szoros értelmében. Csak hogy tudja mindenki hogy mennek itt a dolgok. Mielőtt leírom az esetet, el is mondom a levonandó konklúziót: Minden előre el van döntve.

Mi is történik kérem szépen a vendéglátás házatáján? Semmi, azaz szinte ugyanaz, mint az élet egyéb területein. Ülésezünk, bizottságosdit játsszunk, holott egyesek már régen leosztották egymás között a jó kártyalapokat. Igaz, a játékszabályokat is ők alakítják, sokszor nem is ismerjük ezeket a szabályokat, de ha ismerjük is nem ránk van szabva. Történt ugyanis, hogy kedves, jó MVI (Magyar Vendéglátók Ipartesülete) vezetőnk nem ért rá, ezért engem küldött el, hogy részt vegyek, a Magyar Turizmus Minőségi Díj ezévi Értékelő Bizottsági ülésén. A következő szervezetek voltak delegálva:

MTMD-szakértők

Magyar Szállodaszövetség elnöke

Magyar Vendéglátók Ipartestülete elnöke

Ahogy illik pontosan (rám ugyan nem jellemző módon) érkezve az ajtóban Trencsényí Marianna fogadott. Kerekre nyíló szemmel rámnézve mondandójának lényege dióhéjban a következő volt: Ön, itt? Tulajdonképpen nem érdemes már bemenni, hisz a díjazottak már megvannak. Mielőtt még véleményemet kifejtettem volna, ebben a vélekedésben azonnal egyetértettem e kedves hölgyeménnyel. Aki ezeket a szervezeteket és ezt a hölgyet nem ismeri, utána nézhet bárhol.

Bár a következtetést már a bevezetőben levontam, természetesen mindenkinek lehetőséget adok saját következtetés levonására. Körülbelül ennyit érnek a díjak ma a magyar vendéglátásban. Érvényes ma is az a gyerekkorunkban sokat hallott mesei fordulat: ,,Aki nem hiszi, járjon utána!" Én csak annyit tennék hozzá: ,,.. és vonja le a saját következtetését!"

Még egy gondolat: Nem a díjazottak értékes munkáját   minősítik ezek a jelenségek.